pötty

Hát…nem mondom,hogy nem izgulok,mert de..:)

Teljesen véletlenül jutottam arra az elhatározásra,hogy a bennem lévő megannyi gondolatnak ilyetén óhajtok megjelenést,vagy ha úgy tetszik,”életet” adni.

Én leszek a saját gondolataim szülőanyja is,és extra plusz méginkább szülőanyja,sőt,világrahozó anyja..

Itt mindjárt bele is lehetne feledkezni ennek a nagyon is bonyolult anyai mivolt tárgykör taglalásába,de azt hiszem,ezt most kihagyom.

Hogy miért is kezdtem blogírásba…azthiszem,ennek okát már az elején keírtam..mert annyi de annyi gondolat születik meg akár napi szinten is a fejemben..és ezeknek szerintem egyáltalán nem árt valami kis rögzítő formát adni,mivel tudjuk,hogy az írás az biztosan megmarad,de ahogy a szó elszáll,a gondolat méginkább,bár ha teljesen őszinte vagyok,én abban hiszek,hogy az égvilágon semmi sem száll el,ami az emberrel vagy ilyen,vagy olyan formában kapcsolatban volt,legyen az egy kósza gondolat,egy kósza tett,vagy egy kósza,meggondoltan,vagy meggondolatlanul kimondott szó.

Mivel alapvetően felelősségteljes embereknek vagyunk egyáltalán nem kárhoztatva,hanem sőt,megajándékozva,valóban felelősséggel tartozunk nem csak azért,azirányba,amit megszelídíttettünk-nyilván azirányba hatványozottan,-de minden más irányba is,magunk irányába is,akár megszelidítettük már magunkat,akár nem…De talán nem is baj,ha valamilyen szinten valamilyen szintünk örökké megzabolálatlan marad,hiszen csak az tudhat meg többet,akiben mindíg van egy nyitott kapu az ismeretlen felé.

Nos,legyen ez az első nap,megadva neki az ünnepélyességet.

Amit én ígérni tudok,hogy nem fogok a begyulladt tyúkszememtül elkezdve a titokzatos álmaimig fárasztani senkit,bár egy begyulladt tyúkszem is adhat lamentálásra okot,és amennyire magam ismerem,számomra nincs az az infantilisen bagatell téma,amiből ne tudnák valami körmondatos agyamentséget kihozni.

Egyébként eddig naplót írtam,de most,hogy elkezdtem pötyögni..hát,ez sokkal de sokkal gyorsabb,bár a papír,az íróeszköz,és az ember együttes,és valljuk be,a modern kor emberének mindenképpen fáradtságos munkája elképeszt,és tiszteletet ébreszt bennem.

Ilyenkor mindíg a nagy írókra,költőkre gondolok..annyira nemes,és szép,és ..tiszta…

Akkor ez lett volna mára kedves naplóm,amint jövök,itt leszek 🙂